Nem rég én is megnéztem a moziban a fiúk új dokumentumfilmjét, és ebben a posztban a filmről illetve a mozitermes élményeimről szeretnék mesélni nektek.
A nyíregyházi vetítésen voltam, ami este hatkor kezdődött. Nem volt teltház, kb. a terem negyedét töltöttük meg, de én személy szerint nem bántam. Javarészt lányok voltak, de azért pár fiú és szülők is ültek a moziteremben. Amíg várakoztunk a filmre észrevettem jó pár kislányt akik BTS-es pólóban vagy pulcsiban jöttek és mivel még soha nem találkoztam ARMY-kal igencsak megmosolyogtatott a dolog. Olyan cukik voltak. Odamenni már nem mertem hozzájuk, mert ahhoz már nyuszi voltam. Meg kicsit öregnek kezdtem érezni magam. Engem a párom kísért el akiről illik tudni, hogy nem szereti a kpop-ot, nem is érdeklődik iránta viszont tudja, hogy ez nekem fontos és elfogadja. Ezért utólag is hálás vagyok neki. ❤️
A vetítés közben nem történt semmi zavaró, mindenki szépen végignézte a filmet bár meg kell jegyezzem, voltak páran akiket hallottam hogy halkan énekeltek illetve volt egy másik lány, aki konkrétan amikor felcsendült a filmben az Idol, elkezdte a kezével a táncmozdulatokat csinálni. Amikor megláttam, nem tudtam visszatartani a nevetésem. Mivel a leghátsó sorban ültünk, és ez a lány is szintén szertintem senkit se zavart hogy a kezével néha össze-vissza csápolgatott. :D
Aki látta a filmet, az tudja hogy rögtön az elején egy felirattal jelezték, hogy a stáblista közben ne menjen ki senki, mert utána van egy kis meglepi. Amikor vége lett a filmnek bejött ugye a mozi egyik alkalmazottja de szegény hosszú percekig csak állt, volt amikor már kiment majd visszajött, bejött hozzá egy kollégája, mert ugye a stáblista alatt egyikünk sem mozdult meg a helyéről. Őszintén szólva én azt hittem, hogy a végén egy üzenet lesz a fiúktól, amiben megköszönik, hogy megnéztük a filmet, és támogatjuk őket, de ez a kivágott részek is baromi vicces volt.
És itt áttérnék magára a filmre.
Nem tudom mennyire lenne érdemes spoilereznem, igyekszem nem sok mindent lelőni, hogy aki még nem látta annak új legyen, de pár dolgot biztosan meg fogok említeni.
A koncertfelvételek fantasztikusan voltak felvéve. Egyébként is szeretek ilyeneket nézni róluk, de így moziteremben nagyvásznon számomra úgy hatott mintha én magam is a koncerten lettem volna. Nagyon sokszor én sem tudtam megállni, hogy ne mozgassam a fejem az adott szám ritmusára vagy halkan dúdorásszak vagy tátogjam a szöveget. Talán nekem ezek a részek tetszettek a legjobban.
Poénkodásból persze nem volt hiány, a fiúk hozták a szokásos formájukat például annál a dán italnál, amit megkóstoltattak velük... hazafelé menet a páromnak épp azt ecseteltem, hogy mi lenne velük ha egy jó kis magyar házi pálinkát kellene inniuk. Valószínűleg kidőlnének tőle. Vagy a kivágott jelenetekben J-Hope minden egyes pillanatáról azt hiszi, hogy fontos eleme a filmnek és hogy mi biztos kíváncsiak vagyunk rá. Vagy amikor RM egy őlelést kér mindenkitől a színpadon és Suga összehúzza magát, mert neki ez nem elég swag. :D Vagy amikor Jin megijedt a madaraktól, mert azt hitte hogy egy csípésükbe belehal.
Mindemellett ha munkáról volt szó, akkor maximálisan igyekeztek helyt állni. Még ha ők nem is mindig így érezték. Szegény Jungkook nem volt elégedett magával a nyitókoncerten, aztán ugye megvágta a bokáját ami miatt nem tudott sokáig táncolni. Nagyon kemény része volt a filmnek, amkor el kellett döntenie, hogy bemegy a kórházba és kihagy egy koncertet vagy gyorsan ellátják a lábát és egy széken ülve végigtolja az egészet. Nagyon látszott azokon a felvételeken, hogy számára tényleg a színpad a minden és mennyire szeret nekünk énekelni. Amikor V megfázott és nem tudta a magas hangokat kiénekelni megsajnáltam őt, és ilyenkor legszívesebben megvigasztalnám hogy emiatt ne érezze magát szomorúnak.
Mielőtt megnéztem a filmet olvastam néhány kommentet facebook-on BTS-es csoportokban hogy akik már látták mit szóltak a filmhez. Sokan írták hogy nagyon tetszett nekik és szinte már eufórikus érzés kerítette őket hatalmukba amkor kijöttek a filmről. Őszintén szólva azt hittem hogy engem is ilyen érzés fog elkapni. De nem. Amikor kijöttünk a teremből, nem volt bennem semmi ilyen érzés inkább felhőtlen nyugalmat éreztem. És valahol kicsit meglepett, de boldog voltam ettől függetlenül is. Annál érdekesebb volt hogy a párom, aki ugye nem rajong a kpop-ért szintén azt mondta hogy összességében jó volt a film, tetszett neki és jó pár vicces jeleneten nevetett ő is. Valószínűleg nem ettől lesz kpopper, de soha nem erőltetném rá ha nem akarja.
Örülök annak, hogy eljutottam a vetítésre és hogy látják hogy Magyarországon van erre is igény, nem csak Budapesten hanem több városban is. Remélem máskor is lesz ilyen lehetőség, ha tehetitek ne hagyjátok ki.
Kép:
sbs.com.au
