Kortalan a Kpop??

Én nem vagyok se 30 se 40 éves, de mostanában egyre többször felteszem magamnak a kérdést: Vajon később is fogom szeretni a k-popot vagy ez az egész csak egy fiatalkori fellángolás?? Nem fognak furcsa szemmel nézni rám az emberek, ha idős nőként ilyen csapatokért rajongok?

Ezzel kapcsolatban van egy válasz a fejemben, viszont kíváncsi voltam más k-poperek véleményére is. Ezért egy kis közvélemény kutatást tartottam facebook-on, hogy ki miként vélekedik a téma kapcsán. Voltak olyanok akik magabiztosan állították, hogy ők soha nem fognak kinőni ebből, és életük végéig csak k-popot hallgatnak. Írtak olyan emberek is, akik azt mondták, hogy meglehet hogy az idő múlásával kinövik ezt, mert lesznek más, fontosabb elfoglaltságaik és mindezek miatt a zene háttérbe szorul. Viszont olyanok is kommenteltek, akik azt mondták, hogy ők nem tudják mit hoz a jövő, és nem akarnak elhamarkodottan ítélkezni. Szerencsére a válaszadók nemcsak véleményben voltak megosztóak, hanem korban is. Például kaptam egy privát üzenetet egy 42 éves hölgytől, aki elmondta, hogy már másfél éve k-poper és nem érzi azt, hogy kellemetlen vagy ciki lenne az, hogy ennyi idősen ezt a zenei műfajt kedveli. De a kommentelők közt szerepelt egy 60-on felüli hölgy is, aki elmondta, hogy ő nem egy hardcore rajongó, viszont sok doramát néz, és a benne szereplő színészek és dalok nagyon tetszenek neki. Emellett Exo-L is.:) (A kedvence Kai.)

Látható, hogy sokan sokfélét írtak, viszont mindenki ugyanazon a véleményen volt egy dologgal kapcsolatban:

Ciki-e 30-on vagy 40-en felül a kpop??

A válasz: NEM. Ez egy zenei műfaj, amit magadévá tettél, és már a lényed része; nem lehet olyan egyszerűen kitörölni az életedből. Szépen, lassan akaratlanul is felveszed ezt az életstílust, és belezáródsz a dolgokba, és nem látod, de igazából nem is keresed ebből a kiutat. Természetesen fiatalként megszokott és vicces, ahogy a csapatok után keresgélsz az interneten mindenféle szaftos kis titok vagy tudnivaló után, de ahogy múlik az idő, és idősebb leszel, ezek mind-mind feledésbe merülnek, és csak a színtiszta tisztelet marad szeretett előadóid tehetsége iránt. De ahogy mi öregszünk, úgy öregednek kedvenceink is, a dalaik is sokkal érettebbek lesznek és a külsejük is rengeteget változik.

Én személy szerint ezt az utat látom a legcélszerűbbnek, idővel mindannyian "beérünk" és csak a támogatás és az őszinte szeretet, tisztelet és csodálat marad. Ugyanis számomra az nem nevezhető normálisnak, amikor egy 40-es, 50-es nő vagy férfi egy olyan emberre csorgatja a nyálát, aki konkrétan a gyermeke lehetne. Ez egy kicsit beteg... A tehetségre, az elhivatottságra, a kitartásra kellene csorgatni a nyálunkat, nem arra milyen irányba zselézték az illető haját, vagy mennyire testhez simuló ruhát adtak rá. Mindez csak csomagolás. Az számít, ami azon belül van. De nem szeretnék nagy igazságokba bocsátkozni. Az nem az én asztalom és nem is tudnék ilyet írni.

Egy biztos... ez a kis kutatás sok mindenre ráébresztett, és amiben eddig bizonytalan voltam, mostanra megszűnt. Rengeteg érdekes ember írt, számtalan véleményt olvastam, aminek nagyon örültem és nagyon szépen köszönöm, hogy vették a fáradtságot, hogy válaszoljanak a kérdéseimre. Mindezek után magabiztosan kijelenthetem én is, hogy amíg élvezem ezt a földi csodát, addig hűséges rajongója leszek és nincs olyan ember ezen a planétán, aki eltántoríthat ettől a kijelentéstől.

Képek:

tumblr.com
projectnerd.it

Ez a bejegyzés 2015. 08. 12-én készült.